Más néven az amerikai tinisorozatok bekaphatják. Muszáj volt ezzel a mondattal kezdenem a Skins kritikáját, mert annyira különbözik a 25 éves tökéletes kinézetűek játszák a tinédzsereket világtól, ott kezdve, hogy itt tényleg fiatalok a főszereplők. Az egyik srác imdb szerint most lett 18. Oké, az nem 16, mint amit játszik, de nem is 25.
Amúgy nem kell megijedni a tinisorozat jelzőtől, hiszen nem csak a szereplők korában különbözik az amcsiktól, hanem itt bizony káromkodnak ezerrel, és a meztelenséget is teljesen természetesen kezelik. Például ül a srác a dealernél - ja igen, kábszer is van benne, de nem távolról meg hú de rossz a kábszer, és csak rossz sülhet ki belőle módon kezelve, hanem itt használják is nyugisan - mellette meg egy kurva, és amikor a nő feláll, akkor jól megnézi az átlátszó bugyin át a punciját. Kép alatt folytatom.
Azért itt sem maradhatott ki, hogy az egyik főszereplő még szűz, a másik srác meg olyan Ferris-esen éli az életét. Hihetetlen helyzetekben is nyugodt marad, főleg ha nem az ő segge van szarban. De például ilyen jelenet, hogy egy lánykollégiumba megy a kórusmeghallgatásra, és hát igen, ő az egyedüli fiú a környéken akkor. Ezen kívül még van pár fontosabb mellékszereplő, mivel egy jól összeszokott baráti társaság a sorozat központja.
Nem szabad elfelejteni, hogy angol sorozat lévén, ez valahogy sokkal földközelibb, és nem gyönyörű szép mindenki. Ez utóbbi, ha szar a sori akkor zavaró, mert még eyecandy sincs, de ebben a helyzetben ez nem áll fenn, azaz a sori jó, amihez a kinézetük pont megfelelő végül, és a furcsa főcím is ütős másodikra.
Az egészet természetesen megfejelik marha jó zenékkel, például az első rész végén az a Roots Manuva (A Witness the Fitness féle well well well behümmögés), hát elő is kaptam a lemezt, és betoltam kicsit. De ez most olyan, hogy sorolhatnék csomó jelenetet, amikor telibetalálták a zenét. Meg amúgy is sorolhatnám a jeleneteket, amiket a zene nélkül kaptak telibe.
Igazából egy negatívumot tudok megjegyezni, az anorexiás csajt. Nincs vele különösebb gond, csak a második részben túl sokat szerepel, pedig nem főszereplőnek való a karakter. Még jó, hogy minden részben más valakin van a hangsúly, így ezen is túl vagyunk gyorsan.
Belenéztem mostanában pár angol soriba, és valahogy nem ragadtak meg, de amikor az angolok beletalálnak, akkor az bizony szinte csont nélkül történik, például ez esetben is. Bár a második rész annyira nem ütött, mint az első, de az értékelés átlagban egy hetes fölé, amit szerintem az évad végén majd 8-ra lehet kerekíteni.
Forrás: www.sorozatjunkie.hu